Végre Itthon.......

Sziasztok,

Tegnap végre haza érkeztünk, nagyon jó itthon lenni.
A kis Istvánka nagyon jó baba hagy minket aludni majdnem egész éjjel, legalábbis ma éjjel ügyes baba volt.
Komolyan mondom, azt hittem sosem jövünk már haza, nagyon rossz volt a kórházban lenni, azt hittem nem szabadulok ki onnan soha élve.
Ennek a tetejébe ráadásul elvitték tőlem a Kicsit, majd megszakadt a szívem, magamat hibáztattam, vajon mitől lehetett tüdőgyulladása?
A mai napig nem tudom rá a választ, de a lényeg az, hogy most már jól van, más nem is számít.
Nagyon jó itthon a saját ágyamban, és végre Apával és a Manóval együtt lenni, a világ legcsodálatosabb egyik dolga az, hogy megtaláltam a hű társamat akivel boldogan élek, és ő megajándékozott engem, minket a gyönyörű babánkkal, a világ legcsodálatosabb dolga Anyukának lenni.
Imádom a Mi kis Manónkat, de mennem kell, ébredezik, kaja idő van.
Mindenkit sokszor puszilok, majd jövök amikor az időm engedi.

Mindenkinek köszönjük a sok szurkolást, és aggódást, szeretlek benneteket.
Any, köszi, hogy annyit fáradoztál értem, örülök, hogy megismerhettelek, Te is tündéri csaj vagy, és gyönyörű a Családod is.
Én is ilyennek képzeltelek el.
Nagyon vigyázzatok magatokra!!!

Millió puszi Mindenkinek.

Istvánka és a kis Családja.