Sziasztok,
Tegnap előtt volt Minket a Mama /az Én Anyukám/ látogatni, nagyon boldog volt, hogy végre újra láthatja az unokáját, és elcsodálkozott milyen nagyot nőttünk.
Nagyon jó volt, hogy kicsit itt volt, nagyon hiányzik.
Majd rakok fel képeket Manóról és Anyukámról.
Persze az Anyósomról és a Piciről is.
Egyre jobban szeret pancsizni, persze amikor kiveszem a vízből, ordít majd meg szakad.
Egyre jobban figyel hangokra és dolgokra, sokat mosolyog, olyan boldog vagyok, el sem hiszem, hogy ez a gyönyörű Kisfiú a pocimban volt.
Nagyon boldog vagyok de egyben szomorú is, sok más dolog miatt.
Annyi minden történt, amit sosem fogok kiheverni.
Annyi mindennek vagyok az oka, és ezeket sosem lehet helyrehozni, sajnos, bánom már...........és ezek miatt vajon már soha nem lehetek boldog?
Majd kiderül.
Na Mindenkinek további szép napot, sok puszi.
Szilvi és Családja!!!
2009. október 17.
Sziasztok,
Bejegyezte:Szilvia Szilvia: xenia013 dátum: 10/17/2009
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Hé-hé-hé..!!! Szilvi sürgősen felejtesd el azt az önvádat!!!!! Neked most igenis boldognak kell lenned Istvánkának és a csodás férjednek örülve. Persze tudom, hogy vannak gondok, de nem szabad, hogy beárnyékolják ezt a szép időszakot. Meg fognak oldódni a problémák. Ebben kell hinnünk. A pozitív gondolat ereje hatalmas. Millió puszi nektek!
Megjegyzés küldése